az idő rész |
|
mottó |
|
számláló
|
|
onlájnitás
|
|
|
|
dicső múlt idéző |
|
múltban kutat ás
|
|
utolsó kommentek
|
|
|
|
|
legnézettebb |
|
|
|
régiek2010. július2010. június 2010. április 2010. március 2010. január 2009. december 2009. november 2009. október 2009. szeptember 2009. augusztus 2009. július 2009. június 2009. május 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november 2008. október 2008. szeptember 2008. augusztus 2008. július 2008. június 2008. május 2008. április 2008. március 2008. február 2008. január 2007. december 2007. november 2007. október 2007. szeptember 2007. augusztus 2007. július 2007. június 2007. május 2007. április 2007. március 2007. február 2007. január 2006. december 2006. november 2006. október 2006. szeptember 2006. augusztus 2006. július 2006. június 2006. május 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április |
|
|
|
|
támogató szervek |
|
zárszó
Soha ne add fel!* |
|
|
|
fizetett hirdetés
|
|
2007. augusztus 17., péntek, 17:23
apuska
a blog rabságában
Az van, hogy tegnap éjjel megtettem valamit, amit már régen kellett volna: töröltem.
Töröltem minden személyes adatlapomról a blogos elérhetőségem, és töröltem 9 év munkáját, a teljes életutam fényképeivel kirakott személyes hősi hómpédzsem.
Nyugodjanak békében.
A hirtelen felindulásból elkövetett delete gomb használatának természetesen oka volt: részleges önmeghasonulásom.
Azt hiszem, ez már érett legbelül egy ideje. Mert kezdett elegem lenni abból, hogy virtuális és személyes énem össze van keverve, vagyis hogy olyan emberek, akik még csak pedzegetnek, kiélezett írási stílusom miatt vagy szimplán bunkónak tartanak (bántóan őszintének), ami után mindig magyarázkodnom kellett, vagy mások szerint, akik a jelzőkkel kevésbé finomkodnak, az "egoista fasz" kifejezést használják előszeretettel.
Miként nekik túl nagy támadási felületet hagytam magamon - beleértve a teljes blog és fotó emlegetett környezetem, most egy leheletnyit a bitekből visszaveszek, mert félreismerőimnek annyiban tényleg igaza van, hogy tele velem a világháló, és ez cseppet sem természetes.
Innentől marad csak a blog - még-, mert írni nagyon szeretek. Ám ígérhetem, a karakteresség, a kontraszt és candyktator együttműködése okán ez innentől finomabb már nem, csak durvább lesz, így akik személyes érintettségük okán be tudják azonosítani az igaz történések alapjául szolgáló valós szereplőket és eseményeket, azoknak sem ajánlott azt magukra venni, mert különben...
És mi remek, amire jó ez, hogy életem új szereplői meg sem ismerik majd az állandó félreértésekre hajazó blogénemet..., míg nem a dicső múltidéző menüpontban véletlen olvasóként felismernek, vagy a google-ban nevemre rákeresnek.
Na de hát a kockázat, már akkor is lényegesen kevesebb!
Eddig 6 komment érkezett (
)
1. Zsu
2007. 08. 17. 20:59
2. Srí
2007. 08. 18. 8:47
Azokra meg nem gondoltál, akik a virtuális énedet szeretik, akik szívesen lettek részesei virtuális életednek mert csak azt ismerhetik, a valóságot nem. Írásban megnyílik a lélek, közelebb kerülnek egymáshoz az emberek sokszor, mint a valóságban. És ez nem baj, senki nem várja el, hogy egy-egy történetcsíra a valóságban felnövekedjék. Vagy hogy felnövekedjék egyáltalán.
Aki figyel rád, ért is. Nekem elég volt a blog ahhoz, hogy kedveljelek, hogy feldobjon, hogy veled örüljek vagy érted aggódjak időnként. Ne tegyél olyat hirtelen felindulásból, amit esetleg megbánsz. Csak folytasd kérlek az írást, ezt a blogot meg ne szüntesd. Rossz passzban voltál, történyszerű egy ilyen sűrű hét után. Ilyenkor semmit sem szabad csinálni csak várni, kivárni míg agyad-lelked visszaáll a normális fordulatszámra. Elvettél tőlem valamit, de tökéletesen értem, hogy miért. Az átlagembernek nem kell a lélek mélysége. Nem kell az őszinteség sem. Hazug a világ, hazudunk mind.
Sajnálom, apuska.
srí
2007. 08. 18. 12:10
Azért azt a sok fotót, sok aranyos szöveget mind letörölni, kár volt :( az apuska.uw.hu oldal szerintem nagyonis jó volt, egyátalán nem volt semmi "olyan" rajta, másnak is emlékeket őrzött, nemcsak Neked, apustom :( ráadásul jól is nézett ki, szóval én nagyon sajnálom.
Annak örülök, hogy "takarítani" kezdtél magad körül. Ez jó. Talán ideje volt . DE szerintem nem a jó végén fogtad meg a dolgokat. Jó dolog a megtisztulás kicsit, először belülről tedd meg mindezt, és utána változtass a külső díszítőelemeken. Az emberek szeretnek, megszokták az oldaladat, biztos nem napi 2 látogató volt, hanem sokkal több, kár érte. Mert a te alkotásod. És alkotni, az tudsz, nem is akárhogy!
4. apuska
2007. 08. 20. 23:39
Mióta nyilvánosan írok, még nem volt teljes értékű kapcsolatom. Lehet a két dolognak van köze egymáshoz? Ezen azért még el kell gondolkodnom...
Mindenesetre kösz. Sajnálni nincsen mit, mindent magamnak teremtettem, ha úgy tetszik, magam pusztítom el, és ha megbánom, akár újjá élesztem bármikor.5. aemit itjat
2007. 08. 23. 16:50
...múlt, jelen, jövő blogolvasóid között lesz mindig egy, aki irigymirigy, s "nemléted homályát" megvilágosítja... Te soha nem voltál, nem vagy, s nem lehetsz "noname"...
6. Ana
2007. 08. 27. 13:59
Megértelek és sajnálom, hogy megszaporodott körülötted a beszűkültek száma.
Mondj valamit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Szóval már olyan szinten van a dolog, hogy nem is vállalod... Idáig megcsináltad a dolgokat (sokszor gáz volt) de vállaltad. Most már olyan rossz a helyzet, hogy nem is vállalod fel, vagy valamit rosszul értelmeztem? mert lehet ám !!!
bízom benne, hogy rosszul értelmeztem.