Speak, West Balkán, 2007. 09. 01. - Történelmi pillanat. Bizony ám! És én ott voltam...

Közvetlenül a színpad előtt a legkeményebb rajongói csatasorban, és felvettem a teljes koncertanyagot az utókornak videóra, amit ha majd konyhakészre megvágtam, jól fel is pakolok Youtube profilomra, evvel tovább éltetvén azt a legendát, mely egy őszinte szív termése a dicső net-reflektor fénye alatt, a "Hungarian rapper" glóriája és mítosza, Krisztus után 2003-ból, mikor üzenet értékére a legnagyobb szükség volt: "Stop the War!", a háborúktól sújtott nagyvilágban.

És akkor aztán tényleg minden fanyalgó és zsigerből fikázó megláthatja, hogy Speak művész úr tudománya nem csak a popularitásnak szóló nyálas romantika, több annál, egy kész produkció, egy érett előadás, egy hiteles nyilatkozat, "rest is peace", mintha csak megérintett volna egy angyal szárnya.

Bitang sokan jöttek el a maximum 3 számnyi repertoár és a korai kezdés ellenére, akik türelmetlenségüknek hangot adva már 9 órától rágyújtottak a mindent vivő sláger refrénjére:
"Sometimes people make a war, don't know what is for (business). Say you stop the war (Yee c'mon, once again). Sometimes people fight a war, don't know what is for (business) Say you stop the war (Yee that's right, c'mon, together)", evvel csalogatva elő a jelenleg Cipruson élő szuperhőst, a virtualitásában eddig megközelíthetetlen férfit, aki mikor negyed 10-kor egy laza "Thank you" kíséretében fedezékéből előlépett, bizonyosan nem hitt az arcába tolt kameráknak, sem a saját szemének.

Kiintett a DJ-nek, hogy az egyes track indulhat. Egyként hördült fel vele a tömeg: "I don't wanna war. I just wanna peace. Stop the war. Check this.", sőt mi több, gyakran még az előadóművésznél is jobban és pontosabban szóltak, de hát a rajongók lelkülete már csak ilyen, szívük együtt dobog a kiválasztottéval, így amikor az mellé énekel a CD-ről jövő saját hangjának, akkor a közönség nagyvonalúan kisegíti, részükről az ilyen bakikon legalább jót lehet derülni, minek vége most is az volt, hogy mindenki arcán mosoly ült és ragyogott, beleértve a celeb menedzserként háttérben meghúzódó kisnövésű Pierrot-ot.

Nyakba törülköző, torokra víz - fárasztó meló a popszakma, de szerencsére a 2 vadonatúj szám után újra jött a kultikus "Stop the War", aztán megint, ahogy Uhrin Benedek is szokta ezt a Kispatakkal, igény volt rá, és a közönségnek igényét ezen az estén Speak bizony alaposan megadta.

A koncert után odamentem hozzá kezet fogni és gratulálni. És természetesen egy közös fotóra (kell az iwiw-re, ja), és ha már ott jártam, éles váltással kérdeztem egy váratlant, hogy hogy érezte magát, lesz-e még e dolognak folytatása?
Mire ő: reméli. Ha igény van a produkciójára, ő szíves-örömest költözik vissza Magyarországra, és csinálja, csinálja, ha megél ebből, mert ötletekkel tele van, és nagyon-nagyon jól érezte magát, és köszönte, hogy én is ott voltam.

Nekem a riszpekt!