2000. május 21., vasárnap --- 2000. június 5., hétfő

"Élj benne és nyerd meg!" - 2 hét Wagon R+

A hosszú távú mozinézés egy dolog volt... A hosszú távú kocsiban ülés meg egy másik! Na kérem? Ezzel a rutinnal az lett volna csoda, ha nem próbálom meg.
(A hülyeségnek semmi sem szabhat határt.)

Jó volt! De tényleg. Rettentően élveztem. Kaptunk ugyan hideget-meleget, le kellett csökkenteni a szükségleteinkre fordított időt, a helynek is szűkében voltunk, nem is voltunk teljesen egy hullámhosszon sorstársaimmal - annál inkább a Sláger Rádióval -, és mégis... Minden perce új volt. Soha nem tudtuk, mi fog történni, ki jön fel hozzánk, ki esik ki közülünk. JÁTÉK volt, nagy téttel. (Persze tévé-kvízekben a sokszorosa nyerhető.) Sokat kaptam: erkölcsileg, gondolatilag, barátilag, anyagilag.

De lássuk mit vállaltam, hogy jutottam idáig:

1. Eljutott hozzám a hír, meghirdettek egy őrült játékot, a nyeremény egy autó - körülötte nagy felhajtás. Egyből szimpatikussá vált. Hol az a jelentkezési lap?

2. Posta, feladás. Ez alapján, és telefonos beszélgetés alapján, kiválasztottak 104 embert. Ők megkapták a mindenre kiterjedő szabályzatot. Mondani sem kell, benne voltam, sőt mi több, kedvenc unokatestvérem is - ki szólt nekem. Hogy is szól a szabályzat?:

3. Döntés. Vállalom-e a kihívást, megjelenek-e a sorsolás helyszínén, 2 hétre tud-e nélkülözni feltételesen a munkahelyem? Mivel mindegyik kérdésre a válaszom igen volt, elkezdődött... 59-en jelentünk meg a kiválasztott 104 ember közül a Camponában rendezett elő-eseményen. Sorsolás. Kisgyerek, nagydoboz, húzás. És 20 név. Ötösével színpadra szólítás. Keresztkérdések: "Miért téged válasszunk be a négy közé?" "Mit teszel, ha egy rendőr kiszállásra utasít?" Belátom, esélyt sem adtam a többieknek, mert szövegelni azt tudok. Lelőni sem tudtak hisz apuska én vagyok. Ekkor tudtam már, nyertem!

Beültem. A Sláger Rádió és a Blikk voltak mindennapos médiapartnereink. Hír voltunk. 2 hétig minden nap!